Meghalt az Apám

évforduló…

Mert nem mindegy!

Eddig sem voltam angyalkáskép-küldő hangulatban.
Drukkoltam a tüntető diákoknak, mindenkinek, aki úgy akar ébredni, hogy tesz valamit és hajlandó észrevenni, hogy igenis neki kell.

Amikor az éjszakai vonaton Apámra gondoltam, mindarra, amit újságíróként, közéleti személyiségként (már amennyire ezt a szerepet vállalta) tett és arra is, amiről azt hiszem, úgy gondolta, hogy nem, vagy nem eléggé akkor is összekötődött bennem minden emlék a mostani napok eseményeivel.

15 hónap körházba be, kórházból ki… volt alkalmuk Édesanyámmal sok embersors nehéz pillanataiba akarva-akaratlanul bekapcsolódni.
Apám nem könnyen barátkozó, kritikus, igényes… És hát beteg volt, többször válságos állapotban került kórházba… Egy ilyen alkalommal ismerték meg Domnul Mihai-t (Mihály Urat), aki egy nagyon egyszerű ember volt, valahonnan vidékről. Az ő története kapcsán hallottam azt Apámtól, amire nem számítottam: hogy úgy érzi, ő nem ment el, nem tartott ki a végsőkig… Domnul Mihai egy őt ért igazságtalanság kapcsán küzdött teljesen esélytelenül, mindene ráment, de boldogan tudta mondani:…

View original post 521 további szó

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s