Bátor(ító)k Klubja

Image

A Bátor(ító) Szülőkre gondoltam, Melinda posztja által inspirálva, amikor ezt a csoportot létrehoztam a fb-on, de közben rájöttem, hogy nem csak a szülők tudnak segíteni. Tudnak a nagyobb testvérek, tudnak az alternatív iskolákban dolgozó pedagógusok (persze, magán szinten), tud tulajdonképpen mindenki, aki akar. Mert segíteni kell.
Segíteni kell a pedagógusoknak, hogy érezzék, sokan vagyunk mellettük, mögöttük, akik támogatjuk fellázadásukat a jelenlegi elfogadhatatlan, őket emberi és szakmai mivoltukban megalázó és kiszolgáltató helyzetben, aminek természetes velejárója az, hogy féltjük a gyermekeinket, akiket pedig nyugodtan szeretnénk rájuk bízni tudni. De hát nem olyan időket élünk.
Olyan időket élünk, amikor létre kell hozni egy ilyen csoportot, amelyhez csatlakozva én be tudom jelenteni, hogy szívesen vállalom, hogy egy esetleges pedagógus sztrájk alatt segítek a dolgozó szülőknek. Tudom, hogy van erre valamilyen törvényi előírás, és tudom, hogy Mo.-n a sztrájk ügye valamiért mintha kizárólagosan a szakszervezetekhez lenne rendelve, de immár elég sok ideje várunk és nem történik semmi. Minden bizonnyal megvan az oka, többek között az is, hogy mi hagyjuk, hogy ne történjen semmi és mindig arra várunk, hogy majd a másik teszi meg az első lépést.
Nekem, mint olyan akit, mondhatni semmilyen szinten nem érint a közoktatás kálváriája, könnyű ugrálni, hiszen semmi vesztenivalóm. Hát akkor ugrálok. De nem tudom elmarasztalni azt a pedagógust, aki fél. Nem tudom azt gondolni, hogy majd attól fél kevésbé, hogy én értetlenkedek: hogyan lehet félni? Hát nem világos, hogy ha egyszerre sokan felállnak, ha egyszerre sokan merik becsapni az ajtót, ha egyszerre sokan állnak a kamera elé és mondják ki csak azt az egy mondatot, hogy: Bojkottálom a Nemzeti Pedagógus Kart, ha egyszerre többen, szakszervezetek és egyéb pártok és szervezetek támogatása nélkül csupán felelős állampolgárokként sztrájkba lépnek, mert ragaszkodnak ahhoz a hitükhöz, hogy mindennek ellenére demokráciában élünk, és nem tudják tovább tűrni emberileg és szakmailag azt a helyzetet, amibe akaratuk ellenére kényszerítették őket… Szóval, ha egyszerre sokan tiltakoznak, akkor nem lehet egyszerre ennyi embert kirúgni, megfenyíteni, megbüntetni stb… Ezt könnyű annak látni, aki nem viszi vásárra a bőrét. Például nekem.
Ezért leírom, de nem ezt akarom mondani a pedagógusoknak.
Hanem azt, hogy itt vagyok, segíteni szeretnék, mondjátok, mire van szükség, mit tehetek?
És ez a csoport azoknak szól, akikben ugyanezek a kérdések élnek.
A bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak felismerése és leküzdése. Nem egyszer és mindenkorra, hanem nap mint nap, újra és újra.
Gyertek, Bátor és Bátorítani kívánó társaim, fogjunk össze! Érezzék mindazok, akiknek szükségük van ránk, hogy hálót tartunk köréjük, alájuk. Bizalom, szeretet és fény hálót az ostoba önkény sötétségében mindenki köré és alá, akinek szüksége van rá: a pedagógusnak, a kishantosi gazdáknak, a hajléktalannak, a mély-szegénységben élőknek, a ragyogó szemű cigánygyerekeknek, a tartósan beteg gyermeknek és családjának, az eszköztelen állatmentőnek… és még hosszan folytathatnám…
Mi vagyunk valamennyien mindezek és mi vagyunk azok, akik saját magunkat megmenthetjük. Ismerjük fel és ne féljünk a hatalmunktól. Rajtunk múlik és képesek vagyunk rá.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s