Ciao Sergio!

Image
nagyon sárga, nagyon piros, nagyon zöld, nagyon ősz
hirtelen bennem szél és hideg kérdések kétségek persze mindig
nem az én évszakom de ez talán már öregedésnek is nevezhető kezdem látni az értelmét
úgy ahogy az értetlenséget a dühösen csillogó szemekben ahogy mondják rombolni kell hogy építhess én meg azt hogy erőszak csak erőszakot szül nem
de igen meg kell halni az újjászületésért csak ezt ki ki magában nem másért nem másnak
hogy sárga és piros és zöld mind feketévé kell váljon mert csak koromsötét csendből lesz hóvirág
a fény a fény amit lenyel és el a sötét megint hogy majd erősebben ragyogjon és melegen
a meleg kell nagyon ne hideg fény nem csak az ész nem csak az értelem
rég nem elég

meghalt tegnap egy kedves barátom
Sergio Stanzani talán nem annyira mint Marco Pannella de feleakkora termetben legalább annyira fenegyereke volt az olasz politikának
készültem vele megtanácskozni az itteni dolgaimat most novemberben
nem várt meg
90 évesen azt mondta két napja: “tudjátok, kezdem érezni az évek súlyát” és nem hazudott, mármint abban, hogy most kezdte: sok sok évtizede a napi két doboz cigivel, szivarral, ökölrázogatós, anyázós dühkirohanásokkal és huncut szemekből elővillanó váratlanul szelíd mosollyal heti hét napban mondhatni éjjel-nappal harcolt: harcolt a válás-szabadságért, az abortuszhoz való jogért, a prostitúció, a drogprobléma valós megoldásáért, a halálbüntetés eltörléséért, a háborús bűnösök felelősségre vonásáért, az afrikai jogtiprások ellen, Kelet- és Közép-Európa demokratizálásáéért, Tibet függetlenségéért, a cigányok jogaiért, és még hosszan sorolhatnám… semmitől sem riadt vissza… nem félt attól, hogy nevetségessé teszi magát, amikor aszott és öreg testével a média által figyelmen kívül hagyott éhségsztrájk után többed magával kiült a Teatro Flaiano színpadára sajtókonferenciát tartani… nem félt… nem keresett biztonságot, tuti sikert, rajongó tábort, bebiztosított minimál tömeget vagy választ… csinálta

én is csak ennyit akarok 

Reklámok

10 gondolat “Ciao Sergio!” bejegyzéshez

  1. 😦
    …kemény életű példaképet választottál…

    Köszönöm, hogy megosztottad, hogy lehet – mégis – teljes életet élni…

  2. Kedves Anna, nekem kedvenc hónapom az október, de most nem örülök. Tudod egy ritka, páratlan, a világból fájóan hiányzó ember elvesztését egyetlen dolog pótolja: a benne levő érték megőrzése és magunkba építése. Ez a remény számunkra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s