Az adu, amiről még Chomsky sem tudott

Image

Az alábbi “tízparancsolatot” Noam Chomsky, amerikai egyetemi nyelvész, kutató, előadó, politikai aktivista fogalmazta meg a “tökéletes diktatúra” felé vezető úttal kapcsolatosan.

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

(innen a régebbi írás, kicsit megrövidítve)

És akkor gyorsan hozzáteszem azt, amit még Chomsky sem tudhatott ezelőtt 25 évvel: mindehhez vegyük számításba és különösképpen támaszkodjunk a szociális médiákra, amelyek kitűnően szolgálják majd az érdekeinket!

Amióta legelőször megosztottam (a fent említett átkoson 😉 ) ezt a Chomsky tízparancsolatot kb mindennel kapcsolatosan eszembe jut egy-egy pontja.

Reggel azzal kezdtem, hogy szörnyülködve olvastam a kis biciklista srác történetét, akit megvertek… négyen!… Petíción gyűjtenek aláírásokat, hogy fokozott rendőri felügyeletet kérjenek a játszótérre az érthetően elkeseredett, felháborodott emberek, akik nyilván mélyen együtt éreznek a szegény kisfiúval és családjával.
Nekem viszont egyből bevillan a fenti idézet: igen, milyen jól is jön egy ilyen eset, milyen jól manipulálható az ember ha a gyermekéért érzett aggodalom nyakörvét ilyenekkel néha rá- rászorítják!
Persze, jöjjön a rendőr a játszótérre, az iskolába, a családi házunkba is! Majd ő megoldja. Tényleg?
Még mielőtt azt hinné bárki, hogy a fenti esetben hibáztatni akarnám a petíció kezdeményezőjét leszögezem, hogy NEM. És megértem. És amióta olvastam gondolkodom azon, hogy mit lehetne tenni. És nem tudom. Ezt sem tudom.
Csak azt látom, hogy milyen irányban lehet így terelni az embereket.

“Önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását!” Igen.

A fenti sajnos valószínűleg nem hamis riasztás (bár csak az lenne!), de mégis erre az eredményre vezet.

És erre jövök én és azt mondom, hogy nem az államhoz kell fordulni, nem a rendőrt kell hívni hanem összefogni, megbeszélni a történteket, megszervezni egy fajta jelenlétet, riadó-láncot kiépíteni stb stb. Tudom, hogy azt lehet mondhatni: a kibicnek semmi sem drága, de nem erről van szó. Olyan kis közösségben élek, ahol folyamatosan megoldunk kisebb, nagyobb problémákat csupán azért, mert úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Persze, nem mindig sikerül, de ez velejár. Szóval azt is tudom, hogy amit javasolok nem könnyen megvalósítható, hanem sok munkát, időt, sőt, még pénzt is igényel. De ez az egyetlen igazi, hosszútávú megoldás.
Mi lesz azzal a négy fiatallal, akik ezt elkövették? Mit kellene velük tenni, hogy ezt soha többé ne csinálják meg újra? Megbüntetni? Intézetbe zárni? Nem hiszek ebben. Meggyőződésem, hogy csak akkor van esély megmenteni őket attól, hogy a bűnözés valamelyik formájánál kössenek ki, ha most valaki együtt-érzően utánuk nyúl a lejtőn, segítő kezet nyújtva! És ha alkalmat kapnak a megbánásra, a jóvátételre. Ugyanígy az áldozat számára is az az igazi segítség, ha a korának megfelelő szakavatott segítséget kap a feldolgozásra, a megbocsátásra, arra, hogy ne ragadjon bele sem az áldozat, a félelem, sem a gyűlölet csapdájába.
Mindehhez  pedig nem rendőri segítségre van szükség.

És félreértés ne essék ebben sem: nem a rendőröket támadom, vagy vonom kétségbe munkájuk értelmét! Épp ellenkezőleg. Hiszen azzal, hogy nem a helyükön vannak pont az ő tekintélyük szenvedi a legnagyobb csorbát! Bevallom, nagy megkönnyebbülésemre szolgált, amikor ezt a nézetemet rendőröktől is igazolva hallottam (az iskolai rendőrök ügye kapcsán).

Ez volt a mai nap első felvonása. Két Chomsky tétel (minimum).

Percek kérdése volt, és már jött is a következő konkrét eset. De ebbe most bele se kezdek.

És akkor miről is akarok írni?
Hiszen a fentieket nagyjából mindenki tudja, éli stb.

Arról, amit mi csinálunk, vagy éppenséggel NEM csinálunk, és hogy erre milyen pompás eszköz a virtuális, látszat-cselekedetre csábító FB, ahol mindannyiunk ideje elpocsékolódik fölösleges végeérhetetlen kommentekre, és ahol képesek vagyunk egymást meg is sérteni, félreértést, félreértésre halmozva, felismerhetetlenné téve a kiindulási pontot és totálisan elveszítve minden fókuszt!

Pedig minden percért, minden szóért, arról már nem is beszélve, hogy minden emberért kár!
Töröm a fejem de nem jövök rá, hogyan lehetne elérni, hogy ne tévesszük szem elől a célt. A közös célt.

Jó a FB. Sok mindenre jó!
De rettenetesen veszélyes is tud lenni.
Csak akkor tudjuk javunkra fordítani, ha nagyon éberen használjuk: ha nem tévesztjük össze, a – bá
rmennyire is hiányzóés sokkal igénybe vevőbb – valós, emberi interakcióval, mert arra egész egyszerűen nem alkalmas.
És akkor ha nem felejtjük el, hogy minden tudásunkra, energiánkra, dühünkre és szeretetünkre a valódi életben, valódi tettekhez van szükség.

Ha ebbe belealszunk, hiába vágtuk le magunkat egy szálról:  belegabalyodtunk egy sokkal kacifántosabb hálóba.
És csak a háló virtuális. A veszély nem az.

Advertisements

5 gondolat “Az adu, amiről még Chomsky sem tudott” bejegyzéshez

  1. a mindenkori bulvársajtó küldetése:
    “tudd, hogy egy lúzer társadalom tagja vagy, vásárolj úgyis kirabolnak, felrobbantanak, megölnek, vegyél fel minél több hitelt…”

  2. Nagyon megfontolandó dolgokról írsz, és sok mindenben (nem mindenben) egyetértek veled. Pl. hogy a Facebook korlátlan demokráciája inkább anarchia, nem lehet semmire fókuszálni és nem lehet a cselekvést összehangolni. Utóbbihoz személyes összehangolódás kell, az előbbihez minimum moderálás.

  3. demokráciája NEM játék, de vannak játékszabályai, meg kell tanulni élni vele, és vigyázni, hogy ne váljunk mi magunk játékszerré! – nincs másként a facebookon sem! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s