2012 november 21.

szerintem az orvosi és a szociális gyógyítást nem lehet, illetve veszélyes dolog egymástól elválasztani;megengedhetetlen luxus abban a reményben ringatnunk magunkat, hogy MAJD CSAK LESZ VALAHOGY, VALAKI MÁS MAJD MEGLÉPI, MEGVÁLTOZTATJA STB, MI CSAK csinálgassuk nyugiban a saját dolgunkat, rendezzük, amennyire bírjuk az életünket, próbáljunk gyereket nevelni ezer kompromisszum és szabadságkorlátozás között… mégpedig egészséges, boldog és szabad gyerekeket!

HOGY?
amikor pattanásig feszülő idegekkel éljük az egyre bizonytalanabb és kiszolgáltatottabb napi egzisztenciánkat?
amikor a párkapcsolatunk látja kárát a megannyi frusztrációnak, amin nap mint nap túl kell magunkat tenni? amikor tele vagyunk lelkiismeret-furdalással, hogy mennyit mulasztunk el mindabból, amiről tudjuk, vagy tudni véljük, vagy más megmondja nekünk, hogy meg kellene tennünk a gyermekeinkért?
amikor szidjuk a rendszert (nem csak a mostanit!) de nem csinálunk semmit, és közben azt várjuk el, hogy gyermekeink felnézzenek ránk?
azt mondja nekem kedves jóakaróm: nehogy már elkezdjek politizálni, most, hogy ilyen jól megtaláltam az utamat ezzel a családkíséréssel és az egész gyerek-üggyel (lásd Új Sz.T.K. és Antro Apró)!
ki fogom ábrándítani… és minden bizonnyal nem csak őt ;-)…
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s